Dorog környékén szénbányászattal foglalkozó vállalkozások területi megoszlása.
„Dorog község bányászatáról tulajdonképpen két fejezetben kellene meg emlékeznünk.” [3]
Dorog község közbirtokosságának szénterülete.
A mai kőbánya és a 10-es út Dorog-Tokod közötti szakasza közé eső terület.
„Dorog község területén a dorogi Kőszikla északi oldalán találjuk az 1870-es évek bányászkodásának nyomait, ahol egy esztergomi társaság az eocén szén kibúvására telepítette aknáját és a mészkő meredek oldalához tapadt telepeket lencseszerű kiképzésű, rossz minőségű szenet bányászta az 1880-as évekig, amikor azzal felhagyott.”
Árpád-akna.
„1905-ben a dorogi Kőszikla északi tövében az említett régi bányászat nyomain elindulva, lejtaknát telepítettek Árpád-név alatt…. de a szén rossz minősége miatt is 1909-ben e bányászatot felhagytuk. Hogy érdemes-e a jövőben még e területtel foglalkozni, azt csak néhány fúrás döntheti el, miután az aknából feltárt teleptől észak felé nem messze kell lennie annak a nagy vetőnek, melynek mentén e széntelepülés a budapest-bécsi országút közelében nagy mélységbe csúszott le.”
Ferenc- és Jenő-akna.
„A dorogi bányászat életrekeltése céljából ugyancsak a dorogi Kőszikla északkeleti lábánál 1910-ben 3 fúrást mélyítettünk le, melyek átlag 5'4 m vastag széntelepet fúrtak át (50. sz. térkép). E széntelep kiaknázása céljából telepítettük a … Ferenc-aknát. A 141 m hosszú lejtős akna 1911 év végén létesült… 1917. évben szűnt meg. A telep dőlésében ugyanis a mélység felé hatoló ereszke elérkezett az Árpád-aknánál említett fő vetőhöz…, mely…a széntelepet 220—250 m mélységre vetette le, tehát minden kisérlet, hogy ez akna szénvagyonát a mélység felé növelni lehessen, kilátástalan volt. Ferenc-akna termelését egyébként végnélküli sikló útján a budapest-bécsi és az esztergomi országútak alatt haladva át, a dorogi szénosztályozóhoz szállítottuk le, és annak jó minőségű szene nagyban emelte a bizalmat bányászatunk iránt, melyre a további vállalkozásnak szüksége volt.”
Székes-Főkáptalan szénterülete.
A Gete dorogi oldala, a kőbánya csolnoki oldala és a csolnokra vezető út közötti terület. Természetesen a földalatti bányaterület ezeken a határokon kívül is folytatódott.
„A Székes-Főkáptalan dorogi szénterületét 1846-ban Miesbach Alajos bérelte ki a tokodi papnöveldéi területtel együtt, s utódja 1860-ban Dräsche Henrik volt, illetve 1869-től a „Kőszénbánya s Téglagyár Társulat Pesten,“ mely idő ponttól kezdve az egész esztergommegyei bányászat egy kézbe került, s annak műszaki vezetése az Odorogon székelő bányafelügyelő kezében összpontosult. A dorogi szén kiváló minősége első helyre emelte e bányászatot, 8—10 méter vastag széntelepe, s annak nyugodt fekvése pedig aránylag olcsó termelést biztosított úgy, hogy a salgótarjáni vasút kiépítése dacára a dorogi szén mindig keresett fűtőanyaga maradt a fővárosnak. E körülmény magyarázza meg azt is, hogy az 1850-ben megindult kutatás után Henrik-akna már 1851-ben termelt, s a bánya kimerüléséig, 1902 december haváig elég egyenletes zavartalansággal dolgozott.
1893-ban lejárt a Dräsche-féle szerződés, s azt nem újították meg, hanem a trifaili társulat vette a szénjogokat bérbe, melynek jogutóda ma a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T.
Samu- és Tömedék-akna telepítése után Tömedék-aknából még fel tárhatók voltak az Odorogról bentmaradt mélyebb szénpillérek, s ezeket az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T.-nak bérbeadták.”
“Ez esztergomi társaságtól 1889-ben szerezte meg a szénjogokat, a „Kőszénbánya s Téglagyár Társulat“, mely az ódorogi bányászat által feltárt szép eocén széntelepnek Dorog község területe alatt folytatódó mélyebb részére 1892-ben 3 aknát mélyített. Az egyiket ácsolatban készítette Samu-akna név alatt, közelében falazva építette ki annak légaknáját, majd a tömedékanyag beszállítása céljából ettől 315 m távolságra a szintén falazott Tömedék-aknát. (48. sz. térkép.) A Samu-akna 1614 m mély, gőz-szál lítógéppel, Regnier-rendszerű szivattyúval volt 2 m3 vízemelésre az akkori fogalmak szerint modernül felszerelve. Az aknatelepen … épültek a bánya irodája, műhelyei, majd pedig mai munkástelepünk legrégibb része épült ki a tisztviselők, altisztek és munkások elhelyezésére. Felépült 44 darab négyes munkáslakás 176 család részére, 14 altiszti és 9 tiszti lakás, azonkívül korcsmaépület….”
Az alagút szempontjából vizsgált terület az 1920-as években rajzolt térképe, melyen a fontosabb földalatti tárók valamint felszíni létesítmények ( utak, vasút ) segítik a tájékozódást:
„Tömedék-aknánk első víztelenítése után 1914-ben a bánya termelését a viszszaállított Drasche-vágá- nyon szállítottuk el, melynek rakodójára primitív szénosztályozót építettünk. A Tömedék-akna lejtaknájából kiszállított szenet ugyanazzal a végnélküli kötéllel vontattuk a… a szénosztályozóhoz.”
“Reimann-altárónak 1915-ben való megépítésekor annak szállításába terveztük kapcsolni Tömedék-akna termelését is, s ezért Tömedék-akna +70 m színtű alapközléjéről siklót hajtottunk az altáró magasságáig, majd oldalvágattal az ódorogi régi bányászat alatt az altáróig hatoltunk. E pontról az altáró kiépítését is siettettük, két támadási pontot nyerve, s az 1917. évben történt lyukasztás után ez oldalvágatot szállításra kívántuk felszerelni, azonban e régi műveléseken áthaladó sikló tűzbe került s minden igyekezet dacára sem volt rendbehozható. így Tömedék-akna termelését egyelőre a régi úton szállítottuk el. A törekvés azonban a szénszállítás központosítására tovább is megmaradt s ezért az altáró oldalvágatára Miklós-fékakna néven 1919-ben aknát mélyítettünk, melyhez Tömedék-akna szenét külszíni siklóval szállítottuk. A fékaknán leszállított szén az altáróban berendezett mozdonyszállítással jutott a Reimann-aknai s később az Auguszta-aknai szénnel együtt szénosztályozónkhoz.”
„1931. év tavaszán a gazdasági pangás parancsolta termelési költségcsökkentés érdekében a meddőanyagnak a bányák fejtéseibe való tömedékelését igyekeztünk az egész vonalon megoldani, hogy a hányókezelés költségét megtakarítsuk és a tömedékeléshez szükséges homokanj'agban is takarékoskodjunk.”
„Tömedék-akna megszűnése után Samu-akna termelését az előbb leírt módon továbbra is a fékaknához szállítjuk azzal a különbséggel, hogy a külszíni végnélküli sikló Samu-aknáig nyert 300 m-es meghosszabbítást. Természetes mindenki előtt, hogy e berendezkedés nem végleges és mindenképen feladatát képezi az üzemvezetőségnek a szénszállítást olcsóbbá tenni, azonban Samu-aknának eddig fokozatosan feltárt szénvagyona nem volt elegendő bázis ahhoz, hogy az altárót egészen az aknához meghosszabbítani lehessen. S így keresve a megoldást, azt abban a lehetőségben látjuk, hogy a Samu-aknai telep nyugati vetője után a dorogi Kálvária-hegy déli oldalát kutatjuk át fúrásokkal, és ha a széntelep folytatását itt konstatáljuk, akkor az altáró mellett létesítendő vakaknával kapcsolhatjuk be Samu-akna üzemét az altáróhoz, mely esetben az üzemvezetőség is az altáró szájánál lévő épületben találna elhelyezést, mert Samu-aknának fa- és egyéb anyagellátása, de a munkásság beszállása is az altárón lenne lebonyolítható.”
“Ma Samu-aknai termelésünk, mint említettük, lehetetlen úton kerül a
szénosztályozóhoz. A föld alatt a —124 m szintről az aknarakodóig kétszer
törik meg a szállítás útja, az akna a harmadik, a külszíni sikló a negyedik, a
Miklós-akna az ötödik szállítási út, míg végre hatodszor kézbe véve s vonattá
kapcsolva a csilléket, kerül ki az osztályozóhoz. Természetes törekvésünk kell
legyen tehát a legközelebb művelés alá veendő területet lehetőleg Reimann-
altáróhoz közelebb megválasztani, hogy végre e szállítási képtelenségen segít-
hessünk.”
A lenti térképen jól látható, hogy a Samu aknához tartozó letermelt széntelep az iparvágány és az új csolnoki-út közötti, illetve az e mellet lévő mostani iparterület alatti terület volt.
A Kálvária hegyen lévő VIII-as akna szénmezeje a fenti térképen a Máv iparvágány alatti illetve attól északra jelölt terület.
A Tömedék-, Samu- valamint a VIII-as akna szállítása a következőképp változott:
1891-1894 között épült a Samu- és Tömedék-akna valamint a Samu-légakna.
Megépült az iparvágány a 2-es vasútvonalhoz csatlakozva. Az iparvágányra mint „Drasche-vágány”-ra hivatkoznak a szövegben.
A termelvény egy lejtakna és az abba beépített sikló segítségével került a tömedéki osztályozóhoz, majd vasúton szállították tovább.
1915-ben kezdődött a Reimann-altáró építése. Ezen keresztül tervezték a szállítást. 1917-re a bányaterületet egy oldalvágattal összekötötték az altáróval és ebben egy föld alatti siklót építettek. Ez a táró bányatűzben megsemmisült, így a szállítás visszakerült a lejtaknába.
1919-ben mélyítették le a Miklós-fékaknát. Ekkor épült a felszíni sikló és értelemszerűleg az ehhez szükséges alagút is. Ekkortól a Tömedék-aknán felemelt csilléket a siklóval feljuttatták Miklós-aknához, majd onnan az altárón keresztül Dorogon kerültek a felszínre és jutottak el az addigra megépült dorogi osztályozóhoz.
1931 után Tömedék-akna akkor véglegesnek gondolt lezárásakor a siklót 300 méterrel Samu-aknáig meghosszabítják és a terület termelése innentől Samu-aknán kerül a felszínre.
1935-ben kedték építeni a VIII-as aknát valamint a szállításhoz szükséges szárnyvágatot. Az akna segítségével kitermelni tervezett széntelepet a Samu-akna területéről a VI-es lejtősaknával már termelésbe vonták és 1937 áprilisától a szenet a felszíni siklón keresztül szállították. Végül 1938 januárjától került a szállítás az eredetileg tervezett altárói szárnyvágatba.
Innentől az elérhető források nem említik a siklóval történő szállítást.
Személyes beszélgetések alapján a 90-es években az alagutat hajléktalanok lakóterületnek használták, még fűtöttek is benne.
Molnár Márk 2011.02.21. fotóján látható az akkori állapot.
Vele többször beszéltünk a helyéről, de valahogy sosem találtam. Majd 2021 novemberében egy túrán Selmeczi Attila mutatta meg ezt és Tömedék-akna emlékművét is.
Az állagmegőrzési munkálatok 2022 május hónapban zajlottak, ezzel együtt mindkét bejáratánál kialakítottuk az átjáráshoz szükséges ösvényeket.
A dorogi Samu valamint Tömedék-akna és Miklós-akna közötti sikló alagút.
Építés éve: 1919
Építettő:
Üzemelt: 1919-1937
Felújítás: 2022. május
Felújítatta: Dorog Város Önkormányzata a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi egyesület és a Bányászkör.
-
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi szénmedencében 1980 32.oldal utáni képek ↑
-
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi szénmedencében 1980 48.oldal utáni képek ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 73. oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 75. oldal 50. ábra ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 73. oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 74-75. oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 72.oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 72.oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 74.oldal 49. ábra ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 78.oldal 52.a. ábra ↑
-
Képeslap ↑
-
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi szénmedencében 1980 96. oldal utáni képek ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 73.oldal 48. ábra ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 78.oldal 52.a. ábra ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 78.oldal 52.a. ábra ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 79.oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 79.oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 79.oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 189.oldal ↑
-
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932 79.oldal ↑
-
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi szénmedencében 1980 96. oldal utáni képek, VII-as akna tornya ↑