Henrik- hegy
Az 1919-ben lemélyített Miklós-fékakna eredetileg a Tömedék-akna termelvényének az altáróba leeresztését szolgálta, de létesítése lehetőséget adott az altáróhoz kapcsolt bányaüzemek meddőjének központi kiszállítására, és így a „Kerületi Hányó” létrehozására.
A bányászatban meddő anyagnak azt a kitermelt kőzetet nevezik, amelyet ki kell bányászni a hasznos anyag eléréséhez. A széntelepek a felszíntől lefelé több száz méter mélységig rétegesen helyezkednek el. A széntelepek eléréséhez szükséges tárók, lejtaknák, függőleges aknák, valamint a feltáró bányatérségek elkészülte után, a fő feltáró vágatok, ereszkék, siklók kihajtásakor a hasznos anyag többszörösét kellett kitermelni. A meddőt általában az üzemek melletti meddőhányókon helyezték el. Szintén ide szállították a régi, gőzgéppel működő aknák salakját is, ennek nyomát fedezhetjük fel Csolnoktól délnyugatra található Auguszta-akna mellett. A szénmedencében a leglátványosabb ilyen meddőhányó Tokodon, a volt Erzsébet-akna /György Pékséggel szemben/ látható. A meddőkezelés központosítását oldotta meg a „Kerületi Hányó”. A Miklós-aknán felszínre emelt meddővel teli csillék tartalmát körbuktatóval és felhordó szalaggal kötélpályás csillékbe rakták át, amely magasba szállította a meddőt, majd a forduló állomáson kiürítette.
A kötélpálya felső állomásától később több irányba indult felhordó szalagpálya is, így felülnézetből a meddőhányó egy hatalmas kezet ábrázolt.
Kezdetben ide szállították az erőmű salakját és az osztályozó paláját is, de a forró salak tönkretette a csillék teknőit, ezért később kissé nyugatabbra az erőműnek külön salakszállító kötélpályát építettek. A „Kerületi Hányó” az 1960-as évek második feléig működött, ekkorra a Henrik-hegyre és Tömedék-akna feletti völgy számtalan pontjára 8 hektár területen 1,5 millió köbméter meddőt halmoztak fel.
A szénszállítás dél felé, Annavölgyre koncentrálásával együtt az új meddőhányót is ott nyitották meg, amely 1987-ig működött. A bányászat befejezéséig az altáróhoz nem kapcsolódó bányák, új-Ebszőny, Lencsehegy és Mogyorósbánya saját meddőhányóikra szállították a kitermelt anyagot. Miután már csak Lencsehegyen folyt termelés, megkezdődött a régebbi bányalétesítmények rekultivációja. Ennek keretében 2000-ben Henrik-hegyen a meddőhányó tetejét földdel fedték be, lépcsőzést, rézsűképzést valósítottak meg, eltávolították a törmeléket. A hegy tetején pihenőhelyet, kilátópontot alakítottak ki és elhelyezésre került a szénmedence bányászatának emléket állító hatalmas kő, a fedlapján a medence térképével és fontosabb aknáinak megjelölésével. Ezzel párhuzamosan folyt az aknák tömedékelése és ekkor kerültek elhelyezésre, az aknákat megjelölő emlékművek.
Források:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődése. (Műszaki Könyvkiadó, 1960)
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781—1981. (Dorogi Szénbányák Vállalat, 1981)
Ladányi András: A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981-2004. (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, 2010)
Szerző: Molnár Márk kisvasut.hu
Fotók: Pick József, Solymár Judith gyűjteményéből, valamint a kisvasut.hu oldalról.