Bajót-Szarkáspuszta bányászata
Amíg a szénmedence minden településén a széntelepek kibúvásoknak köszönhetik felfedezésüket, addig a szarkási bánya egy 1839-ben kezdődött kutatás eredménye.
A kitermelést itt 1840-ben Weisenberger Gáspár kezdte meg a Ferenc-táróval.
A szénjog bérlője később Brzorad Rudolf, majd 1869-től a “Kőszénbánya s Téglagyár társulat Pesten” nevű cég. 1894-ben a Trifaili Kőszénbánya Rt. majd rövidesen, 1898-tól a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Ez utóbbi társaság 1901-ben a beszüntette a bányászatot, majd a szénjogi szerződést is felmondta. 1924-től a szénjogot az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt., majd jogutódja a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bérelte, de bányát nem nyitott, Szarkás bányáit többé nem nyitották meg. 61 év alatt innen körülbelül 440 000 tonna szenet termeltek ki.
Az ismert bányák:
1844 Prímás-táró(406 méter)
1853 Barbara-akna (30,4 méter)
1853 Óriás-táró (152 méter)
1854 Anna-akna (26,6 méter)
1859 Ferdinánd-akna (47,5 méter)
1868 Rudolf-akna (51 méter) és József-táró
1870 Vilma-akna (72,12 méter)
Források:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődése. (Műszaki Könyvkiadó, 1960)
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781—1981. (Dorogi Szénbányák Vállalat, 1981)
Ladányi András: A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981-2004. (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, 2010)
Szerző: Molnár Márk kisvasut.hu
Fotók: Pick József, Solymár Judith gyűjteményéből, valamint a kisvasut.hu oldalról.