VIII-as akna története
Az akna története 1889-ig nyúlik vissza, amikor a Kőszénbánya és Téglagyár Rt., mélyfúrással végzett kutatások alapján a Samu-bányatelek adományozását kérte. 1892-re készült el a Samu akna és légaknája. Az akna területétől északra elhelyezkedő 3 millió tonnás szénmező feltárására telepítették a 438,6 méter mély VIII-as aknát, a Reimann- altáróhoz szárnyvágattal kapcsolva.
A széntelepeket a fekümészkőtől vastag agyagréteg választotta el, amely vízzáró képessége miatt vízbetörésektől mentes, nyugodt bányaművelést ígért.
Ez így is lett az akna életében, de más problémák azért így is akadtak. Az I-es aknai vízbetörés miatt dr. Chorin Ferenc vezérigazgató utasítására az altáró szárnyvágatának elkészülte előtt megkezdték a termelést VIII-as akna védőpillérében, s ez az akna egész életére hatással volt. A -224-es szinten a lefejtett területen kihajtott alapvágat kétszer is összetört, ilyenkor a szállítást az immár légaknaként használt Samu-akna felé kellett irányítani. Az aknáig kétszer megtört útvonalon folyt a termelvény kiszállítása, majd az aknán felszínre jutva kötélvontatású vasúton a Miklós-aknához vontatták és ott az altáróba engedték. A korai lefejtés miatt VIII-as akna mélyszinti termelésének szállítása is nehézkes volt. A kanyarulatok miatt a végtelenített kötélvontatás nem jöhetett szóba, a bánya sújtólég-veszélyessége miatt végül Ganz gyártmányú akkumulátoros mozdonyos vontatásra rendezkedtek be. A homokellátást a Bécsi út mellett épült ürítőhíd biztosította (a jelenlegi Határ csárdával szemben). 1944-ben és 1951-ben súlyos, nehezen elhárítható bányatüzek sújtották az aknát. Az 1945-ös dorogi hadműveletek következtében az áramszolgáltatás megszűnt, a bánya víz alá került.
Augusztusban 90 napi víztelenítés után újranyitották a -224 méteres szintet. 1955. április 18-án vízbetörés történt a -300-as szinten, ami elárasztotta a -224 méter alatti szinteket, a víz 18 m³/perces hozamig emelkedett. A termelés a felsőbb szinteken 1960. április 6-ig folytatódott, 8-án a vízemelést leállították, az aknát feladták. Az altárószintnél mélyebb részeket 1969-ben betömedékelték, majd az azt követő 20 évben az altáró szellőztetését szolgálta. Az 1990-es években zajló rekultiváció során egészen a felszínig végeztek ezzel a munkával. Az akna életében a vízveszélytől erősen védett volt, így a háborús elfulladás és a bányatüzek ideje kivételével folyamatosan termelt, legtöbbet 1939-ben, 418 080 tonnát.
Források:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődése. (Műszaki Könyvkiadó, 1960)
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781—1981. (Dorogi Szénbányák Vállalat, 1981)
Ladányi András: A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981-2004. (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, 2010)
Szerző: Molnár Márk kisvasut.hu
Fotók: Pick József, Solymár Judith gyűjteményéből, valamint a kisvasut.hu oldalról.