Miklós-berek
Ezen a helyen kezdődött 1781-ben a szénmedencében a bányászat, és 222 év múlva Kesztölc mellett fejeződött be. Természetesen ez az évszám az iparszerű szénkitermelés kezdetét jelenti, előzmények nélkül ez nem jöhetett volna létre. A környék lakossága mezőgazdasággal foglalkozott, a bányászathoz akkor itt még nem voltak szakemberek. Az ország ősi érc- és sóbányái innen nagyon távol estek, ezért medencénk bányászatát német ajkú, bányászathoz értő emberek kezdték el. Ahhoz, hogy ők távoli vidékekről idetelepüljenek új életet kezdeni, beruházni és ipart létesíteni, az itt fekvő széntelepeknek már ismerteknek kellett lenniük. A még érintetlen széntelepek a felszínig is elértek, szénkibúvások formájában komolyabb bányászati módszerek nélkül hozzáférhetőek voltak. (A legenda szerint a szenet Sándor Móric gróf csolnoki területre tévedt disznója túrta ki a földből, a kanász tüzére keveredett széndarabok meggyulladtak, majd a kanász jelentést tett az „égő fekete kőről".)
A legendától függetlenül eddigre már ismerték Csolnokon a szén létezését és fűtőértékét, amelynek hírére Rückschuss Antal bányász, érkezett ide a Ruhr-vidékről, aki 1781-ben szerződést kötött Krempf József csolnoki bíróval:
„Csolnok, 1781 jan. 27.
A ruhri Rückschuss Antal
a mai naptól telektulajdonos
a csolnoki Miklósberekben.
Ő több szén után kutat.
25 krajcárt fizet a kasszába
és 100 center szenet a parókiának.
Krempf József s. k.”
A 100 center szén kb. 50 mázsának felel meg, ami elegendő egy télre a parókia fűtésére. Ez igazolja a szén fűtőértékének pontos ismeretét. Rückschuss Antal sajnos 1795-ben balesetet szenvedett a bányában, amibe rövidesen bele is halt. Vállalkozását testvére János vette át, ő viszont rövidesen túl is adott rajta. De a bányászat térhódítása nem állt meg: ebben az évben a szomszédos Annavölgyön is megkezdődött majd 1812-ben Mogyoróson, 1830-ban Tokodon, végül 1843-ban Dorogon is elindult a szén fejtése. Miklós-berek csolnoki és annavölgyi területének bányászata később egy egységet képezett, a felszínhez közeli oligocén telepet fejtették az 1860-as évekig. Ezután a kutatások eredményeként áttértek a mélyebben fekvő vastagabb és jobb minőségű telepeket tartalmazó paleocén szénrétegekre Miklós- berektől keletre. Addig Miklós-berken számtalan kisebb akna és táró létesült, köztük jelentősebbek voltak a Péter-, Pál-, Mária-, Dorottya-tárók, a Gusztáv-, Alajos-, Henrik-, és Gép-akna. Ezután 1940-től 1974-ig a Miklós-berek alatt fekvő paleocén telepeket fejtették a X-es aknából.
2011-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület a bányászat 230 éves évfordulója alkalmából egy mészkőtömböt és rajta emléktáblát helyezett el a helyszínen.
Források:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődése. (Műszaki Könyvkiadó, 1960)
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781—1981. (Dorogi Szénbányák Vállalat, 1981)
Ladányi András: A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981-2004. (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, 2010)
Szerző: Molnár Márk kisvasut.hu
Fotók: Pick József, Solymár Judith gyűjteményéből, valamint a kisvasut.hu oldalról.