Borókási-táró
Az új borókási terület bekapcsolására a csolnoki Teréz-aknától indult szárnyvágat, ide csatlakozott IX-es és XII-es lejtakna. 1941-ben innen a felszínre lyukasztottak, így a Borókási-táróval felszíni vasúttal bekötve XII-es aknát és XIII-as lejtaknát. Már a szocializmus időszakában látványos vonalvezetésű vasút épült XIV-es aknához is.
A bányák sorra fulladtak el egy olyan időszakban, amikor a gazdaság kezdett átállni az akkor olcsó szovjet kőolajra és földgázra, így a bányák újranyitására nem volt esély. 1968-ban elesett a VI-os akna, 1970-ben a XII-es és IX-es akna, 1971-ben a XVII-es akna, majd 1976-ban a „széngyár”a XIX-es akna. Ezután a borókási részeket lezárták a Dorog- Annavölgy fővonalról.
A 1987-ben a korábban leválasztott csolnoki Borókási-tárót újra nyitották, melyből egy lejtakna mélyítésébe fogtak.
Már közel jártak a szénhez, mikor a vállalat felszámolás alá került, ezért a bányanyitás elmaradt, ráadásul a táró közút alatti szakasza beszakadt. Így ezt is befalazták, a bejáratot később be is temették.
Források:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődése. (Műszaki Könyvkiadó, 1960)
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781—1981. (Dorogi Szénbányák Vállalat, 1981)
Ladányi András: A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981-2004. (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, 2010)
Szerző: Molnár Márk kisvasut.hu
Fotók: Pick József, Solymár Judith gyűjteményéből, valamint a kisvasut.hu oldalról.