Reimann altáró
A beruházás megindításához Schmidt Sándornak szakértő bizottság előtt kellett a terveket bemutatni és a körülményeket tisztázni, a bizottságban a cég elnöke központi bányaigazgatója, gépészeti főfelügyelője és a többi bányavidék igazgatója vett részt. A szállítás kötélpályával vagy altáróval volt megoldható. A bizottság az altáró megoldás ellen foglalt állást, mert az a dorogi Tömedék-akna felé haladt volna így ezt az aknát is bekötve a rendszerbe, de az akna + 47 méteres szintjén már jelentős lefejtett terület volt, ez veszélyeztette volna a tengerszint felett körül-belül +140 méteres szinten haladó altárót. Ezért végül Tömedék-aknától távolabb jelölték ki a nyomvonalat. Másik kifogás a Henrik-hegy alatti áthaladás volt, itt akkor a karsztbarlangokon való áthaladástól tartottak. A vasút vezetését csak drága hídszerkezetekkel tartották megoldhatónak. Az altáró mellett szólt, hogy az emelt bányavíz elvezetését is ellátja, a több mint száz méteres vízemelési különbség megtakarítása nélkül a bánya nyeresége is veszélybe kerülhet. Ugyanakkor a szomszédos MÁK Rt. is eredményesen folytatta tokodi bányászatát altáró megoldással, ha Dorogon is e mellett döntenek, abba más bányák is bekapcsolhatóak, olcsóbbá téve szállításukat és vízemelésüket. Végül Schmidtnek sikerült meggyőznie a bizottságot, az akna mélyítését és az altáró kihajtását 1915-ben megkezdték, a termelés 1918- ban indult meg.
A bizottság aggodalma nem igazolódott, a Henrik- hegy alatti szakasz volt a legolcsóbb, a kemény mészkőben hajtott vágat semmiféle biztosítást nem igényelt. A Dorog alatti rész betonozott alagútként készült, a csorgát, mely a bányavíz levezetésére szolgál a vágányok mellé építették. Ez nem bizonyult jó megoldásnak, mert a vágányokat elöntötte a víz, ezért 1925-ben átépítették, a csorga a vágányok alá került. A nyomvonal a víznívó felett vezetett, így a kapcsolódó bányák vízbetörése nem veszélyeztette a többi aknát. Még abban az évben továbbhajtották a csolnoki Auguszta-aknáig, így annak kötélpályáját leállíthatták.
1927-ben Teréz-aknát is bekötötték egy szárnyvágattal, melyet 1937-ben szintén Annavölgyig hajtottak. Szárnyvágat épült VI-os és VIII-as aknához is, előbbi vágatra telepítették Miklós fékaknát, melynek feladata Tömedék és Samu akna szenének altáróba eresztése.
Az államosítás után a szénmedence egy kézbe került, így koncentrációt lehetett végrehajtani.
Ezért 1947-ben a tokodi altárót összekötötték a Reimann-(új neve: Dorogi-) altáróval, a vasutat átépítették 580 mm nyomtávra.
Ezzel egy körülbelül 24 km-es föld alatti, a hozzá kapcsolódó felszíni vasutakkal együtt több mint 30 km-es bányavasúti rendszer jött létre. Hosszú életű ugyan nem volt ebben a formában, mert az összekötő vágat kedvezőtlen kőzetviszonyokon haladt át, ezért 1954-ben feladták.
1976 után az altáró egyedül a dorogi, a jelenlegi Baumit porta szomszédságában található XXI-es akna szenét szállította Annavölgyre, onnan 1985-ig a kötélpálya vitte Tokodra. Ez azt jelentette, hogy a szén a légvonalban 4 kilométeres távolságot 11 kilométeren tette meg. 1985-től a kötélpálya is leállt, a további két évig a Pálinkás-tárón kiszállított szenet tehergépkocsik hordták Tokodra, ahogy az időközben nyílt, az altáró rendszertől távol eső bányákét is. 1987-ben XXI-es akna is bezárt, 70 év után az altáróban a szénszállítás megszűnt. A fenntartás nélkül maradt alagút hamar tönkrement, utoljára 1990-ben jártak benne felmérni a bent maradt, kihozhatatlan értékeket, mint például a szivattyúk, bányamozdonyok.
Mára az egykori Reimann-altáróhoz hét éven át kapcsolódó tokodi altáró Szent Anna táró néven emlékeztet a rendszer nagyszerűségére és biztosítja a térség kiváló minőségű karsztvízzel való ellátását.
Források:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1932)
Székely Lajos: Az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődése. (Műszaki Könyvkiadó, 1960)
Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781—1981. (Dorogi Szénbányák Vállalat, 1981)
Ladányi András: A Dorogi Szénbányák Vállalat története 1981-2004. (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, 2010)
Szerző: Molnár Márk kisvasut.hu
Fotók: Pick József, Solymár Judith gyűjteményéből, valamint a kisvasut.hu oldalról.